Nemet Magam sem gondoltam volna, hogy egy tavaszi hétköznap reggelen, a Rácalmási szigeten fogok kakaós palacsintát majszolni. No de kezdem az elején.

Egy természetjáró csoport meghívásának sikerült végre eleget tennem. Minden évben többször is invitálnak egy kis vadkempingezésre vagy kirándulásra, túrára, de sajnos elég ritkán tudjuk egyeztetni, hogy találkozzunk. Most sikerült. Igazából hétvégi program volt ez, de néhányan már csütörtökön, illetve Laci és Zoli már szerda este kimentek a szigetre. Amolyan előőrse volt ez a hétvégi találkának.



Én csütörtök reggel érkeztem meg a sziget bejáratához a hídhoz. Zoli és Laci elém jöttek, mert igen eldugott helyen vertek tábort. Két okból. Hogy ne zavarjon minket senki, és mi sem zavarjunk senkit.

Mikor elértünk a táborhelyre, beszélgettünk, hogy minden évben ide szoktak jönni, akár többször is, de most kicsit megváltozott a tájkép, mert ritkították az erdőt. Elsőre lehangoló egy ilyen ritkítás, de belegondolva, nagy szükség van rá, mert az elöregedett fákat, a buja aljnövényzetet újra friss formába hozzák így.

Egy kis részét jártuk csak be a sziget tanösvényeinek. Egyrészt mert hamarosan szürkült, másrészt mert éppen áradt a Duna, és egynémely részeket már nem is tudtunk megközelíteni. A cikk folytatását az Alaptábor oldalán olvashatjátok >>>